Amíg a kormánypártok a melegtémát leginkább agyonhallgatják, a miniszterelnök valamiért úgy érzi, hogy évről évre meg kell szólalnia a kérdésben - legutóbb pont tegnap. E megnyilvánulások esetén tartalmi újdonságról nem beszélhetünk, kirekesztésről annál inkább.
Tavaly a homofóbia elleni világnap kapcsán az Index újságírójának sikerült megszólaltatni Orbánt a melegek kérdésében. Akkor megtudtuk, hogy a miniszterelnök szerint a téma csábít a viccelődésre, de Magyarország komoly, toleráns ország. A tolerancia szerinte türelmet, együttélési képességet jelent, és a magyar alkotmány ezen az alapon világos különbséget tesz a férfiak és nők házassági kapcsolata, és az ettől különböző "együttélési formák" között. Megtudtuk, hogy Orbán hálás a "homoszexuálisok magyar közösségének", amiért nem folytatnak provokatív magatartást. Meggyőződése, hogy bár az alkotmány világos különbséget tesz, a hagyományos magyar életfelfogástól különböző "életmódot" folytató emberek is megkapják a védelmet és a szükséges tiszteletet. Ha bármelyik irányba elmozdítjuk a békés együttélés rendszerét, - akár a kormány szigorít, akár a melegek provokálnak - felborul az egyensúly, de amíg nem történik ilyen, együtt tudunk élni - zárult az okfejtés, mindezt a homofóbia elleni kérdésre válaszolva.
Orbán Viktor a homofóbia-elleni világnap alkalmából kapott kérdésére válaszol
Ezek után felesleges belemenni, hogy a melegség a legkevésbé sem egy választott életforma, hanem adottság, vagy ha tetszik, sorskérdés. Ezt a miniszterelnök nyilván tudja, hiszen nem kevés meleggel kellett találkoznia már élete során, mégis bizonyára úgy értékeli, itt kisebb a szavazói potenciál. És mint mindent, Magyarországon a melegek jogait is a politikai haszonszerzés dönti el. Elvekről, ideológiákról nehéz beszélni ezen túl, hiszen például a szintén konzervatív David Cameron rendre videóüzenetekben áll ki a sokszínűség, a tolerancia, és a melegek egyenjogúsága, házassága mellett - ez utóbbit 2014-ben az ellenzéki pártok nagy arányú támogatásával be is vezették. A békés együttélés inkább valahogy így keresendő.
De amíg idehaza tavaly letudtuk ennyivel, most a melegházasság ügyében is karakán, elutasító, almát a körtével összekeverő okfejtéssel lehettünk gazdagabbak. Május 1-jén az Index és a 444 is lehozta a portugál Expresso lapnak adott interjúját, ahol a téma szintén előkerült. Azon most ne is akadjunk fenn, hogy az interjúban sikerült még lightosan belengetni az EU - Szovjetúnió párhuzamot, nyilván Magyarország EU csatlakozásának 12. évfordulóján, és hogy akárcsak tavaly májusban, idén is a menekültválsággal együtt sikerül prezentálni mindezt.
A kereszténységre hivatkozva elmondta, hogy a nemzet alapja a család, ami férfi és nő házasságából született gyereket jelenti.
A Polgári törvénykönyv szerint (...) a homoszexuálisok "csinálhatnak, amit akarnak, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot".
Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat
Ezek a mondatok nem csupán a melegekre nézve elkeserítők. Sértik mindazokat, akiknek bármilyen okból nem lehet gyerekük, házasságon kívül, vagy bármilyen okból egyedül nevelnek gyereket. Ők egycsapásra a magyar hagyományon kívül találják magukat - legalábbis abból, ami Orbán fejében él minderről.
Nem kérdés, hogy a szavazótábor egy része számára kellemesen csengenek ezek a mondatok, ugyanakkor itt igenis emberi jogi kérdésről van szó. Olyan jogok megszerzésének reményétől fosztja meg a miniszterelnök a magyar melegeket, mely jogok megadásával senki nem veszítene, nem járna rosszul, azok hiányát viszont sokan annál inkább megérzik, elszenvedik. A magyar melegek éppúgy egészséges, hétköznapi, a munkájukkal, teljesítményükkel a hazájukért tenni akaró, adófizető állampolgárok, mint bárki más. Semmivel sem kevesebbek, csak a jogaikkal, amiktől bizonyos pártok politikai célból megfosztják őket.
Ha a melegek "a Polgári Törvénykönyv csinálhatnak amit akarnak" alatt a regisztrált élettársi kapcsolatot kell értenünk, kétségkívül a semminél jobb a helyzet. Igaz, ha rajtuk múlik, ma ez a lehetőség sem létezne, mint ahogy a Fidesz-KDNP képviselői anno meg sem szavazták.
A melegek kérdésének folyamatos mellőzése, a kirekesztő kommunikáció erőltetése természetesen a mindennapokra is kihat. Hiába válnak a fiatalok természetes módon egyre inkább megértővé és befogadóvá, a társadalom többsége jól tematizálható. A keleti mintára erőltetett kirekesztés csak megnehezíti a melegek vívódását, életük saját magukkal és környezetükkel való elfogadtatását. Vannak kérdések, amiben a politikának utat és példát kellene mutatnia. Nálunk a példamutatás abban áll, hogy amikor a Facebookon milliók cserélik le profilképeiket a Pride heteiben szivárványosra, addig a kormányzat emberei a legostobább módon üzennek. Az ilyen kommunikációnak és példamutatásnak is köszönhető, hogy amíg a nyugati világ nagyvárosaiban a Pride egy vidám karnevál mindenki számára, addig Magyarországon mindez egy kordonok között vonuló kisebbség harsány megnyilvánulásaként hat.
A Fidesz kommunikációs igazgatója és a kormányszóvívő a 2015-ben, a Pride hetében, a szivárványos profilképek ellen
2016. április végén Kolumbia (!) csatlakozott a világ országainak azon lassan, de biztosan gyarapodó táborához, ahol a melegek házasságot köthetnek. Orbán Viktor ezzel szemben május elején újra bebizonyította, hogy a maga képére formált Magyarországon még mindig nincs 2016.
Ezzel pedig mindannyian csak veszítünk.
