A 2018-as választás - egy évvel később

2018. április 8, vasárnap.

Ekkor még a Hír TV-ben Kálmán Olga vezetett műsort, az RTL Klub pedig Baló György műsorvezetésével 20 részes választási vitasorozatot szervezett, melyet miniszterelnöki vita zárt. Klasszikus, a rendszerváltás óta megszokott színvonalú választási műsorok voltak ezek, melyeket a Fidesz kivétel nélkül elkerült. Az M1 eközben törvényi kötelezettségének eleget téve egyenként 5 perc műsoridőt szentelt az ellenzéki pártoknak. Az M1 nézői így Juhász Pétertől értesülhettek elsőként Orbán Viktor üzleti körének gazdagodásáról, vagy láthatták kotkodácsolni a kétfarkúak jelöltjét.

Eddigre már javában túl vagyunk a 2017. tavaszi, a CEU ellehetetlenítése kapcsán kialakult tüntetéshullámon. Az indulatok lecsengtek, a figyelem a kampány és a választások felé fordult.

Lassan elérkeztünk a választások hétvégéjére, a pártok kampányszlogenjeiből csemegézve ezekkel a szlogenekkel vártuk a szavazás napját:

Fidesz: "Arról kell döntenünk, hogy beengedjük-e a bevándorlókat Magyarországra" (Egy évvel később, az EP választások előtt szóról szóra ugyanez a "program")
Jobbik: "Ez a választás legalább két generációra el fogja dönteni Magyarország sorsát."
PM: "Egyszer s mindenkorra legyen vége annak a gyűlölködésnek, szívtelenségnek, melyet a hazai pártok megvalósítottak"
LMP: "Tudunk olyan országot teremteni, ahol a munka egyet jelent a biztos megélhetéssel."
DK: "A normalitást ígérjük. Hogy ebben az országban anélkül lehet élni, hogy az állampolgárok a hatalomhoz igazodnak."
Momentum: "Itt van egy olyan politika közösség, ami végre nem a múltba réved, hanem a jövőbe tekint. Ami politikai békét szeretne teremteni, ami konstruktív, ami előremutató, ami a legjobb politikai programmal rendelkezik. Magyarországot a XXI. század nyertesévé fogjuk tenni."
Együtt: "Segíteni nyugdíjasnak, közmunkásnak, magyar cigánynak, vagy középosztálybeli magyar polgárnak úgy, hogy közben nem verjük szét a gazdasági stabilititást."

Néhány szubjektív emlék, ami eszembe jut erről az időszakról. Máig megvan, amikor Závecz Tibor a választások előtti héten elmondja, hogy méréseik szerint a Fidesz újabb kétharmadhoz jut. Ezt teljesen kizártnak tartottuk akkor.

Gulyás Márton szintén hiánypótló jelleggel választási vitákat szervez, így utólag megteremtve annak látszatát, hogy valódi versengés folyhat a vezetői helyért.

A figyelem az ellenzéki pártok koordinációjára összpontosul, vagyis hogy mely körzetekben melyik párt lépteti vissza esélyesnek gondolt jelöltjét, hogy 1:1 ellen a Fidesz jelöltje ellen győztesként kerüljön ki. Egyes stúdiókban komolyan felmerül a kérdés, hogy nemhogy a kétharmad megdöntése, egyenesen a választási győzelem múlhat a koordinált visszalépéseken.

A választás hétvégéjén az arra kíváncsiak hagyományos miniszterelnök-jelölti vitát láthattak Baó Györggyel az RTL-en, ahonnét egyedül a Fidesz hiányzott. Érdemes visszanézni, mert mai szemmel döbbenetes naivitásról és végzetes tévedésekről tett tanúbizonyságot a Széll-Karácsony-Vona trió.

És végül eljött a szavazás napja - gyönyörű idő, meleg, napsütés, rekord részvétel. Én magam átjelentkezőként az Eötvös utcában álltam vagy 3 órát. Egyesek biztosak voltak a Fidesz győzelmében, mások azt érezték, hogy a ott van a meglepetés, a magas részvételből adódó kiszámíthatatlanság faktora, ami akár meglepőt is hozhat a végére.

De meg kellett még hozni egy nehéz döntést, hogy hova kerüljön a voks - még a sorban állva sem voltam biztos benne. A tudatos szavazó ilyenkor figyeli és olvassa a pártok programjait, keresi a kapcsolódási pontokat, amik összeegyeztethetők a személyiségével és az elveivel. Megköti a maga kompromisszumait, és a végén behúzza az ikszet - nem a tökéletes pártra, hanem arra, amivel a legjobban ki tud egyezni. Így voltam ezzel én is, bár döntésemmel azóta sem tudtam maradéktalanul kibékülni. Racionális döntést hoztam, nem pedig a szívemre hallgattam.

Majd miután megszületett a nehéz döntés, kimentem a Gellért-hegyre. Figyeltem az embereket, az ébredő természetet, és egy percre talán még azt a luxust is megengedtem, hogy elgondolkodtam azon, milyen hely lesz ez az ország, ha egy szabadabb, szakmaibb kormány dönt a jövőről. Zsibongott a város, sokan voltak izgatottak a közelgő eredmények miatt,

Majd eljött az este, és Baló György utoljára vezetett választási műsort - talán a legemlékezetesebbet. Rögtön az első húsz percben kiderült, hogy eredmények csak este 11 körül várhatók, és ő  egyszerű néző nevében kérte ki magának a választási irodától a helyzetet, ami miatt emberek milliói várnak késő éjszakáig a választás eredményeire.

Aztán egyszercsak 11 körül beérkeztek az első adatok, 65% feletti feldolgozottság mellett. Elsöprő Fidesz-győzelem. Majd a felismerés, hogy hány körzet lett volna nyerhető, ha megvalósul az ellenzéki összefogás. Aztán egy ábra: megvan újabb Fidesz kétharmad. És ebben a helyzetben már az ellenzékre voltam dühös. Hogy zsinórban harnadszorra nyer a Fidesz jelentős részben azért, mert a 2014-es összefogás fiaskó után is képtelenek elvégezni a házi feladatot, és nem tudtak érdemi kompetenciát felmutatni.

És emiatt indult sokunkban másnaptól egy hosszú, máig tartó politikai apátia. Ki-ki a saját maga voksát sajnálta, és próbálta elképzelni jövőjét ebben a társadalomban.

Mert a legfőbb fájdalom máig azt érezni, hogy ez az ország, 15 évvel az EU csatlakozás után hova juthatna. Kihasználva a előnyeit, egy masszívan progresszív, EU-párti, a jövőbe tekintő kormánnyal. Amilyen akár a Fidesz is lehetne, és minden támogatottsága megvan hozzá. Eközben a sokadik generáció születik és nő fel úgy, hogy életét Orbán Viktor kormánya határozza meg. Ahelyett, hogy lehetőséghez juttatná, a jövőjétől éli fel az egyre populistább, korruptabb, bezárkózó iránnyal.

Mind az ország, és benne mindannyian többre lennénk képesek. De a vitán és kritikai gondolkodáson, az egyéni teljesítményen alapuló ország helyett mégis egy zártabb, a végsőkig leegyszerűsített, populistább helyen élünk. Erről is szavaztunk egy évvel ezelőtt.